Az ember azt hinné, ha 1 légitársasággal foglaltat jegyet, és végig felcimkézik már Budapesten a bőröndjeit, akkor nem lehet gáz. Ehhez képest a Chicagoi átszállásnál ki kell venni a csomagokat, átmenni a vámon (bőröndöstül), majd visszatenni a csomagokat. Ha ez nem lett volna, akkor talán oda is értek volna rendben. Pedig még azt is láttam, ahogy lehúzzák a vonalkódot.
Egyébként azt is hittem, hogy 1,5 óra bőven elég lesz az átszállásra. Alig értem oda. Az amerikai határon több mint fél órát dekkoltunk. Mondjuk nem is csodálkozom, amilyen hercehurca van, hogy nem halad a dolog.
Most reménykedem benne, hogy az esti kisgéppel megjönnek a bőröndök. Nem csak én jártam így. A kisgép több utasával együtt indítottunk elveszett-bőrönd-hadjáratot. Lehet, hogy valamelyik amerikai hordár nem tudja, hogy Alabamában is van Birmingham, nem csak Angliában?
Egyébként az első benyomásaim jók: az idő meleg, amit nahgyon szeretek.
Remélem tudok majd rendszeresen sportolni. A két PhD-s srác (az egyikük indiai), akiket a munkatársam oda rendelt a reptérre, nagyon kedves volt.
Mint látható már valakinek a vezeték nélküli internetét használom...
